Ki tudja, hogy a vaku fényétõl felvillanyozódva (utalva ezzel közvetlenül a mérkõzés elõtt készült csapatfotónkra), vagy más egyéb tényezõ hatására, de nagyon jól kezdtük a mérkõzést. JeRRy idénybeli elsõ góljával már az elsõ percben elõnyhöz juttatta a manschaftot. Nem lankadó lendületünket Jerry, Sanya és Öcsi kapufái jelezték. Az ellenfél a mérkõzés elején még nem igazán találta a ritmust, félõ volt, hogy Ádi megfázik a kapuban. A Bányászok azonban az elsõ félidõ második felében már gondoskodtak Ádám megmozgatásáról és sajnos egy védelmi kihagyás után közelrõl egalizáltak. Mi nem tudtuk kihasználni kecsegtetõ lehetõségeinket, így a térfélcseréig döntetlen maradt az állás. Fordulás után az elsõ félidõ tendenciájához hasonlóan folytatódott a mérkõzés. Az ellenfél lendületét megtörte a szünet, mi rendeztük sorainkat és ismét erõteljes offenzívákkal hoztuk õrületbe az ellenfél kapusát (jegyezzük meg: már meccs elõtt is õrült volt az ürge, nem mi okoztuk benne a károsodást). A támadássorozattnak meg is lett az eredménye: Sanya rutinosan ért bele a kapu elõtt Tomó lövésszerû passzába, így a kapus balra el, a labda pedig a jobb sarokban landolt. Ezzel 2:1-re alakult a mérkõzés állása. Nem sokkal késõbb Magyar Zoli kihasználva az emberelõnyös helyzetet egy szép lövéssel növelte elõnyünket. 3:1 ide! Még biztosabb is lehetett volna elõnyünk, ha a kapufák velünk vannak és Öcsi helyzeteinél nem kifelé, hanem befelé pattan a labda a fémszerkezetrõl, de ez egy ilyen mérkõzés volt, mikor a kapufák az ellenféhez pártoltak! Talán legközelebb nagyobb szerencsénk lesz velük... A Bányászok a mérkõzés hajrájában egy góllal hozzájárultak ahhoz, hogy ne legyen izgalommentes a végjáték, de sikerült megtartani egy gólos elõnyünket. Így a vége 3:2 a javunkra!

Sikerélményt szereztünk tehát egy nehéz széria elõtt, ahol mindenkinek a legjobbját kell majd nyújtania és a szerencsével sem kellene majd hadilábon állnunk. Ezek után mi is lehetne más zárszava a beszámolónak, mint: Mindent Bele és Elõre!