Már az első percektől látszott, hogy bizony nehéz lesz a mérkőzés, az ellenfél A ligában vitézkedő játékosokat is felvonultatott ellenünk. A félidő első felében inkább jelentős mezőnymunka folyt, a kapuk csak nagyritkán kerültek veszélybe, így némileg váratlanul az ellenfél egy távoli lövés után megszerezte a vezetést, majd nem sokkal rá a második találatuknak is örülhettek. Sajnos mi kissé enerváltan játszottunk az első félidőben, azt a viszonylag kevés helyzetünket is elpuskáztuk, az ellenfél védőjátékosainak széleken való gyors felfutása többször is zavart okozott védekezésünkben. A félidő vége előtt egy szögletet követően megkaptuk a harmadik gólt is. Összességében az ellenfél kb. négyszer lőtt kapura az első játékrészben és ebből nagy arányban betalált, de bizony mindegyik gól nagyobb koncentrálással megelőzhető lett volna. Az első félidő krónikájához hozzátartozik, hogy a vége előtt nem sokkal az ellenfél legjobb játékosa megsérült, így biztos vezetésük tudatában nem erőltette a játékot és elhagyta a játékteret. Mint később kiderült ennek számottevő jelentősége lett a második félidőben. Fordulás után nem sokkal MZ, akik végig agilisan és gólratörően játszott, kiszorított helyzetből a meglepett kapus mellett a hosszú sarokba tüzelt, ezzel 1:3. Érezhető volt, hogy az ellenfél védelme elvesztette stabilitását legjobbja kiválásával. Az alkalmat meg kellet ragadnunk és korai szépítő gólunktól feltüzelve vetettük magunkat ismét támadásba. Jött is az újabb gól MZ révén, ezzel 2:3, és megfogható közelségbe került a pontszerzés. Sorozatban alakítottuk ki a helyzeteket, érett az egyenlítés. Egy hatalmas távoli löket után, amit MZ eresztett meg, a labda a felső lécről levágódva Öcsi és saját véleményem szerint is a gólvonalon túlról (jobban mondva a belső vasról) vágódott kifelé és nem a kapufáról, amit az ellenfél és a spori is állított. Ha ezt a gólt megadják, ki tudja mi lett még volna. Azonban mint tudjuk, nincsen "ha", és sajnos az ellenfél a mérkőzés vége előtt egy kontrából megszerezte negyedik gólját is, ezzel 2:4, végleg eldöntve a pontok kérdését (Ekkora már a sérüléssel küzdő legjobb játékosuk is visszaállt, jelezve, hogy az ellenfélnek azért meleg volt a pite.)

A statikus csapat holt fáradtan és pont nélkül hagyta el a Bogdánfy úti "arénát", de a második félidőben akaratból és küzdeni tudásból mindenképp jelesre vizsgázott. Bizony nagyon bánhatjuk az elrontott első félidőt.