Az idei bajnoksághoz méltóan estünk neki az ellenfelünknek. Kicsit rájuk is ijesztettünk és megpróbáltuk megmutani ki is a dudás ebben a betoncsárdában. Nem estünk egyből nekik, de azért meglengettük alaposan a csatazászlainkat. A közveszélyes jelzőt azért nem aggadhattuk a nyakunkba, ugyanis támadásinkban rendre benne volt egy-egy eladott labda, egy rossz passz, vagy az átgondolatlan kiugratás kísérlete. A védekezésünk viszont ismét helyén volt, néhol ügyesen, de többnyire kemény odaállással szűrtük meg a koránt sem veszélytelen Aljas HFC-s támadásokat. ZsaD hálóőrünk utolsó mentsvárként óvta meg csapatunkat a góltól. A mérkőzés első gólját Öcsi neve mellé jegyezhetjük, aki mindig tudja a védőink áldozatos munkáját honorálni egy-egy lőtt góllal. Az iramra nem lehetett panasz, mégha igyekeztük törni is a játékot, akkor is sok feszült pillanat volt a pályán a fair play írtalan szabályait - iránymentén - betartva. A bíró sporttárs viszont sose volt a helyzet magaslatán, így történt, hogy megmentett minket egy korai egyenlítéstől. Persze abból a szemszögből befújható volt. Több tévedése is volt a továbbiakban, de általában olyan, hogy már néha tényleg nekünk lejtett a pálya. Szerencsére az Aljas HFC ezen nem húzta fel magát, inkább begyújtotta a rakétákat. A lelkes kis társaságunk egyszerre találta meg a mélypontot, mikor Tomo és Hozso egy bedobás elvégzésének helyével volt elfogalva, Jerry a bénáskodásunkkal, a többiek meg azzal, hogy a bíró sporttárs ilyenkor miért is nem elég határozott, így a gyorsan elveszett labdát csak szögletre tudtunk menteni. Amiből viszont könyörtelen gólt kaptunk. A lélektani mérleg igen nagy elánnal vágódott át és onnantól mi keztünk az eredmény után futni. Utólag belegondolva, ettől a perctől már nem is volt esélyünk fordítani, amit akkor még nem tudtunk. A kapott gól hatására egymásban kerestünk a hibát és már kevésbé koncentráltunk a mérkőzésre. Az Aljas felszabadultabban folytatta a játékot, így meg is szerezték a vezetést. De küzdőszellemünk nagy nehezen feltornázta csapatunkat, hogy újra kiegyenlítetté váljon a meccs, hogy legalább statisztikailag ugyanolyan veszélyesek legyünk és támadásaink darabszámra megegyezzen az ellenfelünkével. A nagy kapkodásban viszont elég volt egyetlen hiba, hogy ne döntetlenre hozzuk, hanem kétgólós vereséggel zárjuk a mérleget.
Az eddigi vereség-győzelem sormintát "sikerült" folytatni, mintha ár-apály jelleggel működne csapatunk. Az Aljas HFC szigorúan használta ki a megingásunkat és megérdemelten nyerte az idei rangadót is.