Az Őszi Kupa bajnokával kezdtünk, akik kezdetben nem találták a helyüket a pályán. Mire meglett az összhang közöttük addira a szerencse angyaluk is átszállt hozzánk egy röpke koccintásra. Az esélytelenek nyugalmával fociztunk ellenük, néhány gyors kontrával ijesztgettünk és közben élveztük, a kellemes délutáni hangulatot és a hideg sört. A meccsen valahogy csak nem akaródzott gólt kapnunk. Mindig eltalálták ZsaD-ot miközben azért összeszámolhatatlanul sok kapufát lőttek, de mind kifele pattant. Mi pedig az elfutásainkból összekanalaztunk szép lassan három gólt. Sose hittük volna, hogy egyszer az FC TEJ-nek belcsületgólt kell rúgnia ellenünk. Erre a remek mérkőzésre rápihentünk, megkóstóltuk Sanyi ágyas szilváját, és leöblítettük egy sörrel. A második meccs elejére sikerült is szinte fejre állni. A BKV Hátra csapattal döntetlent játszó Boka Juniors sem tudott kezdetben túljárni az eszünkön, így elfocizgatva és vajnyi veszélyt jelentve az ellenfélre az első félidőt megúsztuk egy kapott góllal. Sajnos egyre kezdtünk megfogyatkozni, mert csapaton belül a sánta játékosok abszolút többséget szereztek. Mégis JeRRy révén sikerült kiegyenlíteni és kitaróan védekezve meg is tartottuk a meccs végéig. Két meccs két másodosztályú csapat ellen, amiből négy pontot gyűjtöttünk, az szép teljesítmény. Boldogságunkat fokoztuk még egy komlóitallal és reménykedtünk, hogy az utolsó meccsre azért marad elég játékosunk, hogy egyáltalán kiállhassunk. A BKV Hátra csapattól csúnyán kikaptunk az utolsó meccsen, mert már állni is alig volt erőnk, ezek meg futottak. Ki látott ilyet? Játékstílusukat sose fogjuk megkedvelni, még ha tudnak is és vezetnek még akkor is tudnak durvák lenni. Persze azért magunk ellen sem lépnék pályára.

Végül a büfében zártuk rövidre az éjszakát, hiszen a három meccs alatt igencsak elfáradtunk. Az Őszi Kupához képest rengeteget javult a játékunk, magunknak is okoztunk meglepetést és remek hangulatot teremtve igazi sportdélutánt tartottunk. Jó volt, srácok!