Már a bemelegítésnél látható volt a két csapat közötti minőségbeli különbség, ugyanis egy szervezett bemelegítést tartottak, miközben mi a szokott módon igyekeztünk ráérezni a labdára a meccs előtt. Öcsi el is durrantotta valamerre, amerre a füle állt, így még pár perces bemelegítésünk is labda nélkül történt. Az erősen megtizedelt állományunkból csak egy cserére futotta, így tudtuk, hogy igen sok energiát kell tartalékolni, hogy a mérkőzés végéig ellenfele legyünk a CSTB-nek. Az első félidő elején pont a játékstílusunkhoz közel álló helyzetbe keveredtünk, ugyanis a CSTB együttese igen nagy elánnal futott neki a meccsnek. Az ilyen megindulásokra kerestük a választ kontráinkkal. A meglepetés nem is maradt el, ugyanis az elöl ragadó Tomo remek passzt kapott Sanyától, amelyet higgadtan váltott gólra. A továbbiakban még nehezebbé vált a Statikus dolga, ugyanis Tomo egy véletlen baleset folytán kiállni kényszerült, így csere nélkül kellett a pályán maradó tagjainknak hősiesen helytállni. Ami viszont a körülményeket tekintve, igen lehetetlen vállalkozásnak tűnt. De mindig van akinek jól megy közülünk, így Sanya is megvillantott a védekezési képességeiből valamit, meg ZsaD-ot is naggyá tették a kapuban. Mindkettőjük egyik legjobb formájukat hozták el erre a mérkőzésre. A vége felé már inkább idegesen és csalódottan játszott az ellenfelünk, mert még mindig nem találta az első osztályban szükséges formáját, és amit hozott, még egy harmadosztályú meccsre sem volt elegendő. Így még mindkét oldalon alakultak ki helyzetek, amelyek nagyban befolyásolhatták volna az eredményt, de az utolsó pillanatban mindig történt valami. Még JeRRynek is volt lehetősége üres kapura emelni a labdát, de a végén nem szaporítottuk a góljaink számát.

Meglepetés született egy igazán barátságos és legfőképp sportszerű meccsen, ahol megmutathattuk, hogy bárki ellen tudunk nyerni. Szép volt srácok!