A Galmácsi Tábor a kiesés széléről indult neki a mérkőzésnek, ahova bár nem hoztak cserét, mégis tudtak lendületet tartani a pályán. Még a zord időjárás sem zavarta őket annyira, mint kis délceg csapatunkat, ahonnan viszont megfázás és egyéb tanulmányi okokból kifolyólag szintén hiányzott a cseresor nagy része. A pálya mellől figyelve a küzdelmet, megfigyelhető volt, hogy játékosaink igen nehezen vették fel a ritmust, amelyet persze az ellenfelünk legjobb tudása szerint ki is használt. Még a kezdeti tapogatózás legelején kaptuk a gólt, ami nem keltett sok örömöt bennünk, főleg úgy, hogy kezdőrúgásunktól számítva percen belül csörrent ZsaD mögött a háló. Megjegyzendő, hogy kétféle forgatókönyv alapján játszuk a mérkőzéseinket és ebből a rosszabb, a hátrányból való fordítási kísérlet, ami általában kísérlet is marad a meccseink végéig. Egy néhány perces mezőnyjáték után Öcsi lábát sodorták el a hatoson belül, ami büntetőt követelt. Sanya biztos lábbal értékesítette azt, így tarva életben a reményeinket. Méghozzá reményeinket arra, hogy a tabellán néhány ponttal előttünk járó Aljas FC botlása esetén megelőzzük őket. A meccs innentől kezdve kiegyenlítetté vált, bár több szempontból is különbséget mutatott a két csapat játékképe. Miközben a Galmácsi Tábor ügyes passzokkal operált, valahogy mégsem tudott túljutni védőinken, addig most haloványabb képet mutató csatárainkat kereső - a jól megszokott - 'odarúgom a pöttöst, mi lesz' támadásainkat nem tudták gólra váltani. Persze, ehhez az is kellett volna, hogy a játékszernek szeme legyen, de nem volt. A második félidőben MZ hozta az üde színfoltot a játékunkba, ugyanis remekül hámozta át magát a védelmen, sőt rengeteg kísérletét is csak a kapus ébersége hiúsította meg. Vili beállásával sikerült a újra bebizonyítani, hogy a rövid passzos megoldások sokkal több helyzettel kecsegtetnek, mint a reménytelen előre törések, így talán egyetlen 4 passzt is magába foglaló támadásunkat futsal-os megoldással helyezte a jobb alsó sarokba. Meglett a vezetés, éledtek a remények. Mindaddig míg egy csúnyácskább elpasszolásunkat 100 százalékos ziccerbe hoztuk ellenfelünket. A kapott gól szempillantás alatt visszahozta az első félidőben mutatott teljesítményünket, így szép lassan fölénk kerekedett vetélytársunk. Ami a végjátékban történt, arról csak népmesei szinten nyilatkozhatunk, mert hol volt, hol nem volt, egyszer volt egy védelmünk, meg valahol egy kapusunk is. Messze, messze az üveghegyen is túl, s mikor a végső csatában meg kellett volna küzdenünk a fő gonosszal, addigra a kis Statikus vitéz sem volt már annyira vitéz.
A kialakult végeredménynek köszönhetően nemhogy nem léptünk előrébb a tabellán, de még a Söry is meglépett minket, sőt még az Aljas FC gyengébb gólkülönbségének hála kettőt ugrott a bajnoki táblán. Ez van srácok, ezt a játékot gólra játsszák. Gratulálunk a győztesnek a bennmaradáshoz!