A Szabolcsi Elixír bemelegítés hiányában gyorsan kapott egy jelzést Hozsó részéről, hogy már elkezdődött a mérkőzés. Első támadásunkból gól született, ugyanúgy mint az előző meccsen is, amely előnyt az első félidő teljesítményből adódóan nem csak megtartani illett volna, hanem növelni is. Egy jól szervezett csapat képét mutattuk fiatalos lendülettel és precíz védekezéssel. A kialakított helyzeteink, a gyorsan előrejuttatott labdák mind újabb gólokért kiáltottak, de befejezés mindig megoldatlan maradt. A felidőig Popey nyújtotta a legjobb teljesítményt és az egyetlen gólunk szerzője, Hozso, még tovább lelkesítette a csapatot még a kapott gól után is, amellyel elolvadt a pici előnyünk - sajnos. A nagy elánnal bekezdett Statikus a félidő környékére lassan ledolgozta magát a feljövőben lévő Elixír szintjére, mindamellett Popey remek játékához felcsatlakozott MZ teljesítménye és "Netibizz" Öcsi robbanékonysága is, de góljaink számát nem növeltük. Érzésem szerint kicsit lejtett a pálya, de talán nem is ennek köszönhetően távolodtunk el a győzelemtől, inkább annak, hogy a második félidőben elkeztünk megfeledkezni az erőink beosztásáról és kapott gólokra morálisan nem voltunk felkészülve. Még találhattunk volna ellenszert az Elixírre, de mivel már annyira nem voltunk ott fejben, ez nem történt meg (Elixír ellen gyógymód? Hmmm... ) Ahogy a győzelemtől, úgy ZsaD szemüvegétől is búcsút kellett vennünk a második játékrész végén, amely megadta magát egy hatalmas fejjel hárítás végén és pici, de annál pimaszabb heget hagyva kapusunk orrán.

Kétfélidős mérközésen kaptunk ki a második játékrészben, és levonva a végső konklúziót, nem szokatlan egy mérkőzésen három gólt kapni, de feltétlenül szükséges ennél többet rúgni ezen a pici pályán. Sanya, ilyenkor hol vagy? ;)