Szóval volt ez a focimeccs, és én meg mint önkéntes (önkényes) fotós és sofőr odarakódtam mellétek. Az elején fogalmam nem volt mire számíthatok, de az elhivatottságotokat már rég látom. Mi tagadás, tetszik hogy kitaláltatok magatoknak egy ilyen közös valamit, egy célt, és közösen dolgoztok érte hétről hétre. Kicsit irigykedek is. Nem sárga, de irigy. Nna egyszóval a véleményem a mai meccsről: azannyamindenit!!! Több szóban pedig: Megérkezünk a helyszínre, leparkolok amúgy női módra, kettővel a mögöttem lévő autó elé, mert az a tuti, majd betipegek rucsi nyomában. Első észrevételem a pályára: "vaze ez zöld". Persze, persze, mondtátok hogy műfű, de igazából fogalmam nem volt, hogy mi az. Na most már tudom, megnéztem, lefotóztam, megtapogattam. Kicsit néztük az előző meccset, majd irány az öltöző. A játékos öltözik, a fotóriporter itt nem fagy meg annyira. Épp a fotómasinához intézek pár kedves, de keresetlen szót mikor kijöttök az öltözőből. Na szuper, jól bemutatkoztam. Irány a pálya. Tétován megállok a csücsökben - persze eszembe sem jut hogy ott biza útban leszek ha szöglet. mindegy, nem értek én ehhez. Ti fölmentek és elkezditek a melegítést. Kilenc sárgaruhás pasi, két labda, egyik csillog, másik sokatpróbált, és hihetetlen számomra, de mindenki tudja a helyét. Fura vezényszavakat hallok, és érdekes, mindenki teljesíti ezeket. Szép sorban begyakoroltok mindenféle rúgást, amiket ZSaD szinte kivétel nélkül kivéd. Ja, persze, mondta már hogy vetődik, meg minden, de álmomban sem gondoltam volna hogy ennyire. Nem semmi amit művel. Aztán egyszercsak aszongya: csapatfotó. Értem én, izzítom a kamerát, lépegetek a szent füvön (szabad erre nekem rálépni? Nincs is rajtam focicipő) ti beálltok formációba, gyorsan kattintok hármat, és tényleg nem tart sokáig, de már unjátok, mennétek vissza a labdához, hát tessék. Kiállok a vonal mellé, és azon agyalok, vajon mennyire zavar titeket ha meccs közben megvillantalak a vakuval néha. (engem tuti idegesítene, de hát én nem játszom.) ja, az ellenfél még sehol, aztán szép lassan elkezdenek beszivárogni a pályára, sokan vannak, de nem elegen. A spori (szerintem ez vicces, de ti komolyan veszitek, persze biztosan nem tudjátok az illető úr nevét) szerint várjunk még. Rendben, ti melegítetek még, én meg nézegetem a gépemet, hogy lenne a legideálisabb fotózni. Persze sehogy. Sötét van, ha vakuzok az a baj, nem világítja be az egész pályát, ha nem vakuzok, bemozdul mert nem tudom megtartani, és persze ti is szaladtok ezerrel. Ennek a digitális vacaknak pedig túl lassú a reakcióideje ahhoz hogy sportot fotózzak vele, de sebaj, kihívás, szeretem. Naszóval egyszercsak (végre?) megérkezik az ellenfél hiányzó része is, és aztán start, indul a játszma. Hogy ebből én mit látok? (mondom mégegyszer, annyit értek a focihoz hogy a labdához kézzel nem nyúlunk, és láttam már közelről focimezt) Azt látom, hogy van a zöld műfüvön az a nagy fehér téglalap, belül vannak tizen, ebből öt a miénk, szépszál sárgafölsős kéknadrágos legények, öt az ellen: szedettvedett vágottszemű töppedt banda. A többiek a vonalon kívül állunk. A túloldalon nagyjából középen, van egy feketeruhás alak, néha sípol, vagy integet. Vicces csávó. Persze a lényeget értem, az ellenfél hálójába kéne minél többször betalálni a labdával. Nagyjából az is megvan, hogy a kapus a kapu szűk körzetében tartózkodik, nem nagyon megy ki onnan. A többi négynek is mindnek szántatok valamilyen szerepet, van aki fut, van aki véd, van aki. jaj, nemtom. Szóval mindenki ügyes valamiben. Ez biztos. Ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább belemelegszetek a játékba. Mindenki tanácsokkal, vezényszavakkal segíti a másikat. Ha valaki valamit érzése szerint eltol, azonnal bocsánatot kér, a többiek pedig totál toleránsak. Valami hihetetlen amit a pályán produkáltok. Ahogy észlelem, a kapuból ZSaD koordinálja az egészet, hát persze, onnan belátja az egész pályát. Néha van egy-egy csere, ha valakit tisztességesen eltalálnak vagy elfárad. Na ebben igazából nem látom a rendszert, de nem is azért van. A lényeg hogy mindenki játszik, és amikor pályán van megtesz mindent, amikor a szélén van, akkor is. A pályán szaladtok meg rúgjátok a labdát, a szélén pedig tanácsokat, utasításokat osztogattok. És persze egy-egy bravúros védést (na tessék, mégis leírtam) megéljeneztek. És mi tagadás, ilyenből volt jócskán. Sokat tanultam ma tőletek: összetartást, kitartást, megtanultam asszem mi az a cselezés (bakker hihetetlen hogy ráléptek a labdára, mégsem borultok föl). A meccs minden percét élveztem. Tényleg. Nagyon. Egyetlen pillanatig sem unatkoztam, és közben még a hidegről is elfeledkeztem. k.rvajók voltatok, köszönöm hogy ott lehettem! Az eredmény? Az női szemmel mellékes.

A végére pedig, ha elfogadtok egy tanácsot: aki kívül van, jobban látja. Hallgassatok arra, aki a pálya széléről ordibál. Rövid ez a 2x20 perc, nem nagyon van idő taktikázgatni. ea by Timi