Az öltöző hiánya vagy a jéghideg zuhogó eső, netálán mindkettő hozzátett ahhoz, hogy a hangulatunkat a béka segge alól valahogy feltornásszuk legalább a seggéig. Az őszbe hajló taknyos időjárás igen erőteljesen ránknyomta bélyegét, így az uszodabérlet megváltása után csobbanhattunk is a pályára. ZsaD sportárs már a bemelegítésnél nem találta a kesztyűjét, de ha azt végül meg is, amaz a ladbával került kisebb konfliktusba. Megfelelő létszámban érkeztünk a mérkőzésre, amely kezdetben úgy csordogált, mint a homlokunkon az esővíz. Jéghideg verejtékkel izzadtuk végig az első félidőt, amely a beharangozóban lebecsült ellenfelünknek, a Rapid Triplinek kedvezett igazán. A Statikusból már a kezdetektől fogva hiányzott az átütőerő és az átgondolt stratégiai elemek felvonultatása. Mindazon által teret engedtünk ellenfelünknek és túlzott magabiztossággal nyíltunk ki, - több hangsúlyt fektetve a támadásokra - mégsem jöttek a válaszok a kapott gólokra. A befejezéseket általában a remekült helytálló ellenfelünk kapusa hiúsította meg (Ügye, Statikus Erő, ugye?) A második játékrész feladata lett volna a kiegyenlítés és a vezetés megszerzése. Egy zártabb védelemmel és a face to face helyzetekben felvállalt megoldásokkal ezt megtehettük volna, de támadásaink végén nem tettük fel a pontot az i-re. A Tripli csapata tovább növelte a különbséget, amire a pocsolya alól sem tudtunk összekaparni egy-egy látványos ellentámadást.

Nem szégyen több gólt kapni, de nem szabad lebecsülni az ellenfelet, mert mi is tudunk végletesen rosszul játszani, amit könnyű kihasználni. De ha szerencsénk lett volna?! - Jah, hát úgy könnyű.