Nagyon csípős hidegre értünk ki a pályára és sok melegítés kellett, hogy tűzbe jöjjön a csapat. Bár még így is óvatos tapogatózással kezdődött az összecsapás. Mint élménybeszámolóként kevés érdemlegeset lehet elmondani az első félidőről, és egyik csapatot sem lehet dicsélni a mutatott játék alapján. Talán csak annyit, hogy ellenfelünk talált két gól és nem is eröltette, hogy többet mutasson szerény kis beteg Statikusnál. Egyik oldalon sem mentek a passzok, a labda külön életet élt és pattogott az egyik csapat lábáról a másikra, s néha az oldalvonalon kívülre is. A saját idegességünk nagyobb gátat jelentett, mint az ellenfél védelme, így a néhány sikeres megmozdulás után is általában csapattársunk mögé passzoltunk. Gyermekbeteg hibáiknak átörökítettük a második félidőre is. Az ellenfelünk láthatóan jól játszotta ki cseresorát, és általában jókor frissítette a mezőnyt, ami rólunk nem mondható el. Nem lehetne senki sem hibáztatni a történtek után. Egyszerűen annyi mondható el, hogy nem úgy mentünk ki a pályára ahogy kell. A második félidőt ellenfelünk több passzal kezdte, melyből semmi érdemlegeset nem hoztak össze. A végére Öcsi szemfülesen használt egy védelmi hibát, ami csak a becsületgólra volt elég.
Sajnos alulteljesítettük azt is, amit eddig, így csak lehetőség maradt a győzelemre, amit ki kellett volna használni. Legközelebb a harci fegyvereinket is vigyük ki a csatamezőre és mutassuk meg, hogy a győzelemért meg tudunk tenni bármit!