A Galmácsi Tábor igen jól szervezett csapatként indult ellenünk és úgy tűnik azokkal a csapatokkal, akikkel eddig szoros mérkőzést vívtunk, úgy ők sem tettek mást. Az ilyen kiegyensúlyozott mérkőzésekre szeretünk kijárni. A gyengébb ellenfeleink rendre megviccelnek bennünket, de ismét megmutattuk, hogy a jobbak ellen mi még jobbak vagyunk. Köszönhető ez a remekül megválasztott taktikának és a hamar szerzett vezetésnek. Öcsi egy korai támadásunkból lepte meg a felkészületlen kapusukat, majd Sanya használta ki a rosszul felállított sorfal miatt a hosszú oldalon tátongó lyukat. A vezetés felszabadítottá tette a játékunkat, de annál inkább tette görcsösebbé a Galmácsi Tábor ifijoncait. A morális különbséget tetézte ellenfelünk kapusának újabb bakija, így három gól különbségével fordulhattunk. A második játékrész továbbra is fociról szólt, miközben kiütközött a cserék számában lévő erőtartalékok különbsége is. Látványos támadásainkra nem igazán akadt válasz, hovatovább a kellemes őszi időben boldogan kergettük tovább a pöttyöst. Az i-re a pontot, mint a meccs legszebb támadásából született negyedik gólunkkal tettük fel.
A hosszú, gólokban szegény eredményeiket megszakítva győztünk - igazolva állításomat, hogy egy mérkőzésen négy gólt illik szerezni. Sőt, így jelen esetben ez meghozta számunkra az áhított három pontot is!