Pedig megint szépen indult minden, nagy játékkedvvel és lelkesedéssel vetettük bele magunkat a mérkőzésbe. Masszívan és agresszíven védekeztünk (ami nem jelenti azt, hogy ez durvasággal is párosult volna), még az ellenfél is kiemeli a mérkőzésről írt krónikájában, hogy csapatunk mennyire szervezett és agilis volt. A Májmedence támadásait a legtöbb esetben jól szűrtük meg és ebből egyből próbáltunk támadásokat vezetni. Kétszer sikerült is mattolni az ellenfél kapusát. Előbb MZ szépen értékesített egy jobbról érkező középre adást, majd Tomó osont fel a baloldalon és lövése a meglepett kapus lábai között talált utat a kapuba. A két szerzett gólunk között a Májmedence is bevette egyszer Ádi kapuját, így az első félidő végén 2:1-es vezetéssel vonultunk a rövidke pihenőre. Ha 2:1-es vezetésünknél sikerült volna még egy újabb találatot realizálnunk az első félidő folyamán, amire volt is sanszuk, csak nem éltünk a lehetőségekkel, akkor akár másképpen is alakulhatott volna a mérkőzés. A második félidő elején is jól tartottuk még magunkat, igaz az ellenfél egy távoli, védhetetlen bombával kiegyenlített, de sokáig döntetlenre állt a mérkőzés. Aztán elérkezett a hajrá periódus, a számunkra mindig kritikus utolsó 1/3-nyi időszaka a mérkőzésnek. Az addig diktált felpörgetett tempó hatása már érződött a lábakban és a fejekben, sajnos ismét lemerültek "energiatelepeink". Az ellenfél megint jobban bírta, mi ismét hibákat követtünk el mind védekezésben ill. támadásban egyaránt, aminek végső eredménye a Májmedence fordítása és végül 4:2-es sikere lett.

Csak játszunk el a gondolattal, ha a mérkőzések nem 50 percesek lennének, hanem mondjuk csak 30-35 (mint voltak nagyjából a BEAC-on) akkor most hány pontunk is lenne... Na jó, nem túl sok, de szerintem 3-4 biztosan. A végén aztán mindig kicsúsznak a kezünkből a pontok! Valamit feltétlenül ki kell találnunk a hajrá periódusra, mert fizikálisan és fejben sem bírjuk a végjátékot. Talán nem is a fizikális fáradtság a fő baj, szerintem mi fejben még jobban elfáradunk a végére. Ezt alátámasztják, hogy a hajrában megszaporodnak a koncentráltság csökkenéséből fakadó hibák és rossz döntések. Aztán ha bekaptunk egy gólt utána már nem nagyon tudunk újítani, még inkább kapkodóvá válik játékunk, ami újabb bekapott gólt, gólokat von maga után. Nem mondom azt, hogy legyen csapat pszichiáterünk :), vagy a Hell mellé most már Snickerset is együnk :), de valamit változtatnunk kell. Mondjuk akár felállásban a hajrára, ha pontszerző helyzetben vagyunk, átrendeződünk 3 védős játékra és kibekkeljük, hogy legyen meg végre az első pontunk, pontjaink, mert ennek hiánya már kezd frusztrálóan hatni a csapatra...