Sok cserével indítottuk a mérkőzést, tudtuk, ha fáradunk van lehetőség frissíteni a játékot. A szokásoktól eltérően Tomo is a kezdők között volt, ami remek húzásnak bizonyult. Már a mérkőzés elején az ő megugrásából és JeRRy felé tett labdájával megszereztük a vezetést. A lelkesedés további remek helyzeteket teremtett, de mindig az utolsó pillanatban meghiúsított kísérleteink nem hoztak újabb gólt. Sokszor a kapus, a szerencse és a megérkező utolsó láb gátolt minket meg. A félidőben ellenfelünk is lőtt egy gólt, ami igen meglepetés volt, előző meccshez hasonlóan ezernyi kapufáink volt. Még jó, hogy Öcsi ismét zörrentett... A fordulás után átalakult a mérkőzés képe. Ellenfelünk sértett vadként gyeptéglástul rúgta ki alólunk a labdát, babát: mindent. ilyen hozzáállással üregi nyúlvadászatot is tarthattak volna, labdáik iránya nem épp sportszerű magatartásról tett tanúbizonyságot. Sajnos még idő előtt találtak egy gólt ellenünk, de úgy tűnt ez már mellékes folyománya a félidőnek.
Ügyesebbek és okosabbak lettünk volna, ha nem vesszük fel a kesztyűt és mezei fociban verjük el őket.