A Statikus minden tagja, és a lelkes rajongótábor mellett Roli is tiszeteletét tette a megmérettetésen. Csapatunkból Tomo megint nem öltözött, Hozso papírzsebi-felhőben vonult a pályán, mindenki más teljes menetfelszerelésben (lásd: mez, cipő, egyeseknél sörpocak) lépett a gyepre. A BEAC új műfüves pályáinak egyikén rontott egymásnak a Statikus rutin és az Embriók harciszellem. A rutin közvetlenül kiütközött az első gyors találatnál, így nyugodt szívvel nyithattunk nagyobb területeket. Kifejezetten élvezhető perceknek voltunk részesei, mert összejöttek azok a dolgok, ami a nyári bajnokságban nem. Dicséret illeti "Énvagyokaz" Popey-t, mert jó ritmust talált a védekezésben és támadásban egyaránt. Sajnos többször előfordult, hogy a csínybe tett labdáknál ő is lemaradt, mind Sanya és Ati, így ellenfelünk többet kapott bokára, mint kéne. Semmi ok nem volt a szabálytalanságokra, de a bíró sem ért két fillérnél többet, hogy kezében tartsa a mérkőzést. JeRRy volt az első félidő Istene és cselkirálya, talán passzait Öcsinek honoralni kellet volna néhány góllal. Ellenben jött a rutinban az "öreg hiba" effektus, mikoris sikerült annyira elcserélni magunkat, hogy aktuálisan a szebbek és nem a gyorsabbak voltak pályán, mégis előnnyel fordultunk. A második felében a küzdőszellem vette át a hangsúlyt, ami méltán jellemezte ellefelünket, sajnos empatikusan másoltuk az idegeskedésüket, amiből ők jöttek ki jobban. Egyszerű és kivédekezhető szituációkból kaptunk gólokat. Nem egyszer durrantottunk mellé, pedig a szétszakadt mezőnyben jóval több helyzetünk akadt, mint az ellenfélnek.
A rutin hozta a számtalanszor elhangzott kérdést az értékelésben: miért nem tudunk egy meccsen háromnál több gólt rúgni? Ezen csúszott el most két kövér pont a tabellán.