A mérkőzés előtt már tudtuk, hogy az egyik legjobb védőnk munkáját hiányolnunk kell, így Popeyre maradt a nem túl hálás, de hősies feladat, hogy utolsó emberként blokkoljon. Ehhez a folyamatos cserék közben mindig akadt segítőtársa. A meccs Rucsi góljával indult, amelyet az utolsó védő hibájának kihasználásából szerzett - szemfülesen. A vezetésünkre viszont ugyancsak ő válaszolt, ugyanis szívesen segített vissza a védelemnek, de egyik korai ilyen esetben az Ádyról kipattanó labda Rucsiról bepattant. Az ellenfél komoly fizikai adattsága és technikai tudás már a meccs elején kidomborodott, de szerencsénkre csak lassan jöttek lendületbe és kapcsolthattak egyre magasabb fokozatba. Miközben Hozso ehhez hasonló mondatokat próbált otthon Past Perfect-be tenni, közben esett még két gól, amitől szintén döntetlenre állt a mérkőzés. A második félidőben (second half) viszont ellenfelünk egyre idegesebb játékkal, egyre fáradtabban próbált gólt találni, viszont mi a játék tördelésével igyekeztünk ezt megakadályozni, és némi levegőhöz jutni. A kiélezett küzdelemben a harmadik találatukra csak nehezen szültük meg a válaszunkat, ami után már lélektani fölényben játszhattunk. Az utolsó pillanatokig sem adta fel az FC Fehérvár, amiért őket külön dicséret illet.
Végül - az előzetes varakozással ellentétben - nem egy gólgazdag mérkőzésen lőttünk eggyel kevesebb gólt, mint ami egy döntetlenhez szükséges és nem is rúgtuk be minden hatalmas lehetőségünket, elmondható, hogy a háromesélyessé váló mérkőzésen a döntetlen számunkra happy end.