Ha egy szóban össze lehetne foglalni teljesítményünket, akkor csak annyit írnék: szokásos. Bár egy szavas cikk nem létezik, azért öröm hétről hétre pozitív hangvételű beszámolóval szöszmötölni, de ehhez teljesítmény kell a pályán, sőt a "küzdőszellem", "hatalmas szív" jeligék sem hiányozhatnak. Hab a tortán Hozso addiktív viselkedése, az eredmények sora kirántotta lelke mélyéről az oroszlánt. A bevált módszer lényege a feladatok leosztása, amelyek a pályán eltöltött pozíciókra specifikálva - ahova előre meghatározott módon csak az odaillők cserélhetnek. Jelen esetben Ati, Öcsi, Sanya gólvágó szerepkör; Hozso, Popey falemberek; ZsaD, Tomo támadó szellemiségű áthidaló megoldások; JeRRy pedig a Joker. Sanya remek formája lendületet ad, abból a tekintetből főleg, hogy van mersze megszerezni a vezető gólt, ami remek alapot adhat a végső győzelemhez. Kérem itt stratégia van, nem elég ennyi, folyamatosan uralni kell a mezőnyt, mert néhány talált gól nem elég, de szükséges az induláshoz. Ellenfelünk egy hatalmas technikás játékos, sok apró villámlábú fiatallal körülbástyázva Szocifoci néven. Tudnak ők is valamit a pályán, méghozzá igen jól, de kulcsemberük többet borít babát-labdát, mint kellene. Egy ilyen helyzetből befújt lehetőséggel léptünk el kettőre tőlük. Sajnos Tomo lesérülését vonzotta magával. A fordulást követően "cselgép" JeRRy próbálta tovább szítani a kedélyeket, bár ez a vezetést tekintve elsőre szükségtelennek tűnt. Mivel egyre többször számíthattak cseleire, így őrzői száma egyre emelkedett, labdái ezért többször üresen találták előbb Sanyát, amiből gól született, később Popeyt, amiből a fránya műfű miatt(?) nem. Érdekességképpen a két védőnk egyszerre keveredett előre Popey és Hozso személyében beállítva a végeredményt, megmutatva tudnak ők elöl is csak a szerénységük tartja védő-pozícióban őket. (a bajnokság egyik legszebben megkomponált támadásunk volt)
A folyamatos lépéskényszer nem tett jót ellenfelünknek. Nem a megfelelő nyuszit húzták elő a kalapból, így nem tudhattak felzárkózni a mezőnyben. A korai kezdés miatt volt elég időnk megtárgyalni a mérkőzés után részleteket. A Szertár nevezetű boldogság-kiszolgáló egység megfelelő környezetet teremtett, ahol megtárgyalhattuk, hogy többek szerint harmadik gólunk káprázatosabb volt az általam említettnél. Ami csak JeRRy TP pontjain múlott, mint utóbbi a támadásban résztvevőkön. Brokinak hála nem zörrent a háló, így a morális győzelem is a miénk. Köszi srácok, ezért érdemes volt a melóból átrohanni a pályára!