Nincs sok hátra már ebből a bajnokságból, a tavasz is idecsörrentett már, hogy jönne, viszont a zord időt még csak ímmel-ámmal töri meg. A mínuszok lassan átcsapnak pozitívba, ahogy játékunk is felvett egy folyamatos fejlődést. Hétről hétre találunk a pályán valami olyat, ami hiányzott Karácsony előtt. A legfontosabb változás talán, hogy a támadásépítés megfontoltabbá vált és kezdünk csínján bánni a pöttyössel is. Biztatóan estünk neki ellenfelünknek, de érdemi támadást csak nehezen tudtunk összehozni az első félidőben. A középpályára felkerült a labda, de onnan még az egyéni megmozdulások sem hoztak sikert. A Májmedence 2 szerencsére nem rázta bele magát a mérkőzésbe, így gól nélküli döntetlennel fordulhattunk. A szünetben a sátor levegőjén kívül még valamennyi kreativitást is magunkba szívhattunk, ugyanis elkezdtünk felmutatni néhány remek megmozdulást. Bár előbb Jano gyűjtött be egy sárgát feleslegesen, majd ZsaD sem a labdát találta el, mégis ellenfelünk türelmesen és megértően reagált ezen késői belépőkre - minden tisztelet az Övék (Mj.: szándék nem volt benne). Volt, hogy Tomo rohant el bal szélen, volt, hogy JeRRy nyargalhatott a kapu irányába a lasztival, sőt Öcsi is megléphetett, de sem ezekből, sem egy remekbe szabott támadásból nem tudtunk gólt szerezni, nem is beszélve a kapusuk előre ívelt labdájáról, amit ZsaD csak épphogy ki tudott tornázni. Sanya viszont elővette a góllövő cipőjét és minden helyzetből tüzelve talált egy egyenlítő gólt. Bár már korábban is ellenfelünk inkább egymás idegrendszerével volt elfoglalva, innentől zseben érezhettük a meccset. Nem is kellett sokat várni Jano megindulására, bár nem elsőre, de begyötörte a három pontot érőt.
Szép fordításnak értékelte ellenfelünk a küzdelmet. Mindenképpen benne volt néhány gól a játékunkban, csak mert ezeket a vége felé szereztük, ezért nevezhetjük fordításnak. A nagyobb motiváció kifizetődött, így elmozdulhattunk a tabella aljáról picit feljebb. Az irány megvan, még van két lépésünk feljebb lépni.