Leltár: Öreg, sérült játékosok jelen, fiatal tehetségek pálya szélén szurkolnak vagy hiányoznak. Lassan a csapatkor átlag is billen 30 fölé, de még mindig itt vagyunk és harcolunk. Az ELTE bajnokság intézményi része leszünk lassan, így hírnevünk megelőz bennünket. A tavaszi per elkezdődött - szólították az első tanút, azaz minket rendeltek a Fővárosi Törvényszék elé. A bizonyító eljárás jól kezdődött, hiszen kitartó védelmünk nem hagyott semmi lyukat a támadások befejezésére. A visszatámadásra nem maradt elég csapatfegyelem, talán a tárgyalóban hagytuk a taktikai dokumentációkat. Sajnos egy szöglet utáni szituációban mattoltak bennünket, de az érdemi vita tovább folytatódott. Igen küzdelmesre sikerült az első félidő: mindkét oldalon az akarat diadalmaskodott a kreativitás felett, így a helyzetek befejezése a kiszámíthatósága tekintetében fulladt kudarcba. Minden bicegő támadóalakulatunkat csatába küldtük, ami csak arra volt elég, hogy belerázódjanak a mérkőzésbe. A második részre észrevehetően fogyott el a Törvényszékiek levegője és ezzel együtt lendülete. Bár ezzel szemben hatalmas kapufákat lőttek, ám a szerencse nem való a tárgyalóterembe. A második félidő közepén tárgyalási pozícióba került vádlottunk, így veszélyes szituációkban tudtunk volna hatást gyakorolni a nagyérdeműre - a tanukra. Minden támadásra volt valami válaszunk, de taktikai hibákat vétettünk. Cseréink hiába ugráltak a pálya mellett, mégis rájuk száradt a kupola dermesztő hidege, mert a pályán lévők bizonyítási vágya nem adott lehetőséget tövábbi tárgyi bizonyítékok alátámasztására. Még így is sikerült a hatalmas helyzetekből egyet begyötörni, utat hagyva a kételynek, hogy melyik a jobb csapat.
A tabellán a végelszámolásban betöltött pozíció majd erre is választ ad, de addig is - az eredmény tekintetében - nem nyújtottunk semmi újat, amivel vihettük volna a három pontot.