Biztató ígéretekkel pozicionáltuk magunkat a meccs kimenetelére tekintve, ugyanis emlékezetes összecsapást vívtunk ellenfelünkkel, nem kicsi gólaránnyal nyerve meg azt az elmúlt bajnokságban. Rettentő gyorsasággal rendelkeztek már akkor is, amelyet egy igen robusztus és a mezőnyből kiemelkedő tagjuk köré építettek. Anno megtörtük minden támadásukat - hiába a dinamikus Szoci foci nem talált fogáspontot a Statikus játékán. Benne volt a játékban egy zakó lehetősége, de akkor minden összejött és bedaráltuk ellenfelüket. Ez a keddi nap fociélménye igencsak harmatosan kezdődött, ugyanis az első három perc alatt szaladtak el mellettünk kétszer, így nehéz helyzetbe hozva a győzelemre áhítozókat. Hozso vezérkolléga nyomtatott irodalommal érkezett a cseréket illetően - bár nem lépett pályára - neki köszönhetően vált szervezetté a játékunk. Bár ha JeRRy pályán volt, akkor csak olvasási jogokat kapott ideiglenesen, de még a hátrányban is mozdult bennünk valami. JeRRy mellé csak Jano tudott érdemben hozzátenni valamit, mert ellenfelünk az őszi gyorsaságát tovább tudta örökíteni a mostani mérkőzésre is. Támadásépítéseink rendre lehaltak a Szoci foci elcsípett labdáiban, szinte lehetetlen volt mellettük passzolni. Az első néhány perc után sikerült felvenni a kesztyűt, köszönhetően Broki nagyszerű védéseinek és talán annak is, hogy lomhább támadásainkat JeRRy megindulásai kecsegtetően fűszerezték. Kétszer talált gólt a Statikus, a másodiknál meglepő módon Tomo kapott jó labdát Sanyától, amit értékesített. Az előbbit "tudjuk-ki" érvényesített.

Szerencsésen szaladt bele ellenfelünk egy két gólos előnybe a legelején. Csak annyi teendőjük lett volna, hogy ezt megtartsák. Bár a mezőnyt nem uraltuk, de fej-fej mellett küzdve többet veszélyezettünk kapura. Ha nem lett volna ott az a két védelmi inkonzisztencia az elején, akkor akár eredményesebbet produkálhattunk volna. De így is remek, hiszen kettős gólhátrányból sem fogyott el a szivünk és mentettük a menthetőt.