Nem véletlen tartottunk ellenfelünktől, mert minden mutatóban bőven felettünk járnak. Igen harciasak és motiváltak a bajnokság megnyerését illetően és minden ellenfelük fölé kell kerekedniük a siker érdekében. Hamar kiderült, hogy desszertnek is igen kevés vagyunk nekik, érthetetlen tehát hozzáállásuk. Történt ugyanis, hogy rutinos takarítónőként elővették a felmosófát és tisztára törölték velünk a BEAC műfüves pályát, de nem akárhogyan. Minden egyes támadásukban benne volt a sok éves rutin és persze valószínűleg a nagypályás tapasztalat is. Bármerre tébláboltunk a pályán, ha hozzánk került a pöttyös, akkor bizton számolhattunk a testünkre csapódó kezekre, a durva belépőkre, az agyontiprásra. Nem véletlen, hogy az ellenfélről szólnak az élménybeszámoló mondatai. A kis Statikus mindent megpróbált, hogy helyzetbe hozza magát, de úgy pattantunk le ellenfeleinkről, mint a labda a kapufáinkról - mindig rossz irányba. A meccs utáni relax közben még a bíró is kapott néhány kíméletlen minősítést, persze ha hagyja azt, ami a pályán zajlott, akkor ő is ludas valahol. JeRRy cérnája szakadt bele legdurvábban a mérkőzésbe és törlesztette a 2 percért az igazságtalanságokat. ZSaD is a meccs hevében láb-biztosítási kérdésekről folytatott diskurzust egyik ellenfelünkről - értetlenkedve -, hogy amaz miért is rúgja a bőrt, ha már kerékpározásban is profi. Miközben szórták a gólokat az LK-Bulls tagjai, mint locsolt lányok a hímes tojást, addig nevetséges hibáinkkal tovább ástuk a gödröt, amibe készültünk beleesni. Néhány szó a teljesítményünkről: JeRRy még így is hozott egy példaértékű hozzáállást, Jano a kezdeti botlatozás után szívét-lelkét beleadta, ZSad sem volt rest, persze őt temperálta a hangulat a játékra. Nagyrészt hiányzott Popey a védelem tengelyéből, így Hozso sem kapott elég támogatást. Tomoról kettőt kaptunk, de azért ne írjuk le, Atis pedig megmutatta, hogy vissza tud lépni védekezésre, de ő nem vett részt a kialakult csínyekben. Broki hálóőrünk viszont szinte mindig a helyén volt, sikeresen rövidítette a kapott gólok számát, bár egyszer mellényúlt, mintha egy heves buliban véletlen egy srác fenekét markolta volna meg - csodálkozására - a háló persze rezgett.

Mindazon által, hogy könnyű prédának bizonyultunk, bár nem ekkora különbséggel, azért nem ártott volna focizni is, ha már annak írták ki. Érthetetlen, hogy ezen az eseményen én is könnyű szerrel alá tudtam vágni a mellettem elfutónak (besárgulás nélkül), de bánom, mert nem erről kellett volna szólnia. A csapatnévvel viccelődni pedig aljas, dolog. Haza akarok menni. E.T.