Berendezkedtünk arra, hogy nyilván pikniket bontunk a saját kapunk előtt, így hagyjuk támadni az SMK csapatát, hátha kisebb területen nagyobb ellenállást tanúsítunk, a többit meglátjuk. Még ezen a fordulón is bajban voltunk, ugyanis legjobbjaink épp a sebüket nyalogatták, de mindenki más, aki jelen volt, fejben a védekezésre készült. Öcsi lépett vissza Hozso mellé a védelembe, mindenki más rengeteg futással próbálta szűrni már a középpályán a támadásokat. Az SMK csapat képességeihez képest kicsit alul motiváltan játszott, leginkább "Ez meg mi a szar" egyéni megnyilvánulásokkal. Örültünk, hogy kezdetben csak egygólos fogást találtak rajtunk, amit néha csak a szerencsének köszönhetően tartottak meg. Bár többször vétettünk amatőr hibákat, azokat meglehetősen távol a kaputól, vagy inkább a támadásépítés során követtük el. Ha fáradtunk, cseréltünk, de mindaddig hajtottunk, amíg a pályán voltunk. Sajnos az SMK gépezet sosem lankadt el igazán és a második félidőben magabiztosan növelték előnyüket. Hiába akadt előttünk néhány ordító helyzet, amit ha belövünk, akkor elbizonytalanítjuk őket, végül mégis a rutin győzött. Broki volt, aki a második félidőben megmutathatta tudását, mattolt helyzetben is odaérve mutatott hatalmas bravúrokat, ezzel bátorítva csapatunkat! Az utolsó 5 percet végül sikerült nagyon megnyomni, ekkor még meglepetést is okozhattunk volna, de csak az utolsó másodpercben szerzett Sanya góllal szerezhettük vissza a becsületünket.

Para volt magas fokon, hogy jól elvernek, de pont ez hozta ki a csapatból a maximumot. Ha nem csak szívből, hanem stratégiai tényszerűségből lennénk képesek ezt a formát hozni, akkor a bajnokság végére igen előkelő helyen végeznénk, a mindenkit verő társaságok mögött.