A mérkőzés kezdete előtt sor került az idei csapatkép létrehozására, a gyönyörű és patyolat tiszta új szerelésünkbe. Ezzel tisztelegve a liga megújulása előtt. Aztán nekivágtunk immár a 10. bajnokságunknak. Az első félidő első felében kicsit megilletődve játszottunk, de szerencsére az ellenfél se igazán találta a meccs ritmusát. Mint ahogy ez tőlünk elvárható volt inkább a védekezésre tettük a hangsúlyt, és nagyon szépen helytálltunk. Nagyobb helyzeteket nem is tudtak kialakítani, mivel védőink szépen kiszorították a kapunk előteréből az ellenfél csatárait. A legnagyobb helyzetet mi alakítottuk ki. Hozso jobb alsó sarokra leadott lövése a kapufa érintésével, a kapus hátáról sajnos nem a kapuba vette az irányt. Kimaradt. Aztán a fordulás után jött a csoda, Popey egy pontrúgás után közelről bekotorta a labdát így a Statikus vezetett 1-0. Ezzel sajnos nem törtük meg az Aljas játékát, sőt magasabb fokozatra kapcsoltak. Egyre több és több helyzetet alakítottak ki, mi meg elfáradtunk, sok még ez az 50 perc. Ahogy várható volt jött is az ellenfél válasza. A kapu előtti tömeg között megtalálta a labda az utat így lett 1-1. Az Aljas lendülete nem hagyott alább, újabb találatokat vitt be a megsebzett csapatunknak. Egy baloldali gyönyörű elfutás után mesterien kilőtt hosszú alsóval már az Aljas örülhetett. A vergődő és már a kivégzésre váró Statikus meg is kapta a kegyelemdöfést, az ellenfél csatára áthatolt védelmünkön és a kapust is elfektetve a hálóba talált. 1-3. Mellesleg mind a három találatot ő jegyezte.

Nagyon jó meccs volt, teljesítményünkre nem lehet panasz, majd lesz jobb is. Ami egyedül sötét árnyékként hatott a mérkőzés hangulatára, azaz ellen néhány szurkolójának viselkedése. Szerintem ez egyáltalán nem lehet tartozéka egy amatőr bajnokság atmoszférájának. Ezt leszámítva egy szimpatikus harcos és küzdeni tudó csapattól kaptunk ki. Hajrá SG!