Biztató dolgokat villantottunk meg a tudásunkból rögtön a kezdés után, bár nem estünk hirtelen az Erő Bá torkának. Előre tolt védelmünk és emberfogásos védelmünk kellemes meglepetést hozott ellenfelünkön, így sikerült gondolkodóba ejteni a néhol képzettebb ellenfél játékosait. Érdekes volt megfigyelni, hogy a védelmünk eközben nem csak szépen vette fel az embert, de jól váltotta is, hála a pálya szélén sasszemként tevékenykedő Hozsonak. Az eddigiekkel ellentétben az időjárás kegyes volt hozzánk és a köd nem vont csúszós harmatot a pályára, stabilabban érezhettük a ladbát az elmúlt fordulókhoz képest. Támadásainkban is volt egy-egy remek lehetőség, sőt volt hogy csak a szerencsén múlott, hogy Popey éppen a léc fölé durrantott. A pályán mozgó játékosainkat jól támogatta hátólról ZsaD is kidobásaival, már csak a pontot/pontokat érő gólra vártunk. A játék haladtával egyre valószinűbbnek tűnt, hogy akár egyetlen gól is edöntse a mérkőzést, így mindkét csapat nagyobb fokozatra kapcsolt. A hajrára viszont taktikát váltva, a játékot tördelve, egy egy előreszuszakolt ladbával megindulva próbáltuk érvényt szerezni a pályán, ugyanis számunkra már a döntetlen is a középmezőnyt, és a biztos bennmaradást jelentette.

Nem is változott meg az eredmény a végére sem, így "a gól nélküli meccs végeredménye nulla nulla lett". Most hálásabbnak éreztük ezt az eredményt, pedig azért voltak ketten a házi gólkirályi cím megszerzésében érdekeltek, így sikerült is, mindkettőjüknek.