A szokásos keddi napon a hétvégi iregszemcsei kiruccanásból visszatérve igencsak hiányosnak és lerobbantnak tűnhettünk. Popey, Tomo fél lábon; Öcsi, Sanya megfázva, s ugyan ZsaD és Jano kitűnő formában, de ennyiben ki is apadt fordulóbeli keretünk. Remek helyzetfelismeréssel indult a mérkőzés. Tomo csőrözte rá a megszerzett labdát az első perc vége fele, amely a meglepett kapus mellett vágódott a hálóba. Tudtuk, hogy csak asszisztálni fogunk, de mindent megtettünk, hogy azért megnehezítsünk ellenfelünk dolgát. Néhány kapott gól sem tántorított meg minket, ZsaD is remekül helytállt a kapuban, nem keveset téve a csapatért. Az első félidőt majd két gól hátrányban zártuk volna, ha Öcsi nem bólint remekül Jano szögletből beadott labdájába. Viszont fordulás után már tényleg kiütközött az osztálybeli különbség, így ha nem is nagy ütemben, de gólok számában ellépett ellenfelünk. Számunkra is megvoltak a remek helyzetek, de rendre a kapu mellé durrantottunk azokat.
Így a birminghami csapat után szadabon elnevezett együttes megérdemelte vitte a három pontot, nekünk egyet sem hagyva.