De most jöjjön a mérkőzés krónikája. Sajnos nagyon álmosan kezdtünk. A múltheti mérkőzésen megleptük az ellenfelünket dinamikus kezdésünkkel, erre most már a második percben Ádi mögé jutott a labda egy bosszantó szituáció után.
Sajnos 1-0 után nem nagyon tudtunk újítani, jórészt a mezőnyben folyt a küzdelem. Ebben a periódusban egy-két helyzettel jeleztük egyenlítési szándékunkat. Egalizálás helyett azonban a feketeleves jött és egy elkerülhető góllal már 2-0-ra vezetett az ellen. Az eredmény a félidőig nem változott.
Fordulás után sikerült összekapni magunkat. Több támadást vezettünk mint az első félidőben. Rákényszerítettük az ellenfélre akaratunkat. A küzdésnek meg is lett az eredménye. Előbb Magyar Zoli szépített egy egyéni alakítás után, majd Öcsi helyzetfelismerésének köszönhetően kiegyenlítettünk. Nem sokkal a lefújás előtt így sikerült visszajönnünk a mérkőzésbe (2-2).
Ahelyett azonban, hogy megnyugszunk és bepasszírozzuk a három pontot jelentő gólt, egy fatális megnemértés miatt összehoztunk egy újabb találatot az ellenfélnek (2-3 oda). Ekkor ismét a vereség árnya vetült a csapatra, de az utolsó percek kitartó rohamozásai meghozták az eredményt. Az utolsó előtti minutumban Sanya értékesítette a megítélt szabadrúgást (ami persze büntető lett volna eredetileg, de lényeg, hogy így is gól született), ezzel kialakult a végeredmény (3:3).
Pár gondolatot szóljunk a cikk elsőre furcsának tűnő címéről. A döntetlent eredményező szabadrúgás megítélésekor az ellenfél egyik játékosa sportszerűtlen módon kirúgta a pályáról a labdánkat. A labda sajnos azóta sem került elő, így a csapat egyik kedves és nem utolsósorban jó labdájának veszett nyoma. Utólag is köszönjük annak az idiótának aki elrúgta...
A mutatott játékhoz summásan csak annyit fűzne hozzá a cikk szerzője, hogy még javulnunk kell. A komolyabb ellenfelek még csak ezután jönnek! Mindenesetre pozitívum, hogy küzdeni tudásból jól vizsgázott a társaság és az utolsó percig nem adtuk fel.